Bemutatkozás, avagy egy tökéletes habcsók születése

Valamikor több évezreddel ezelőtt, amikor még nem volt ez a sok agytágítás, megszületett a tökéletes női ideál!
Itt is, ott is kerek, dundi, telt és még sorolhatnám tovább. Ahogy fejlődött az emberiség, úgy a korszakokkal együtt egyre változtak a trendek. Én meg valahol megálltam a Vénusz meg Monroe kisasszony között. 
Mikor fiatal voltam, éreztem, hogy kicsit nagy baj van, amikor 5-10 kilóval a korosztályom felett jártam súlyban, de sose izgatott. Fiúk közt nevelkedtem, így nem voltam hiú a kinézetemre, és nem érdekeltek igazán a lányos nyafogások, hogy - Jaj, megint fel jött 1 kiló, nézd a narancsbőrös seggemet! -. Évekig sportoltam, amihez kellett enni is. És amikor abba maradt, akkor pedig szépen jöttek rám a hurkák. 

Igazából ez a részlet akkor kezdett el foglalkoztatni, amikor jött a tinédzserkor, kaptam azokat a fránya tinimagazinokat, mindenki sminkelte magát csak én nem. A sportos ruhatárat szép lassan lecserélte anyukám nőcis darabokra, és megkaptam életem első szempillaspirálját. Akkor jöttem rá, hogy a genetikára, ami igen csak kicseszett velem, még rá is segítettem. Mindig is erős volt a csípőm, már kiskoromban is. Tökéletes körte alkat lévén (mellből és seggből állok össze) megszenvedtem már fiatalkoromban is nadrág kérdéssel. Ami jó volt csípőtájékon, az derékben méterekkel elállt, ha csípőnadrágról volt szó, akkor pedig a combomon állt el.
Ráadásul a magazinok tele voltak az anorexiás ikerpár (Olsen ikrek) képeivel, és ők voltak abban az időben bemutatva a legtrendibb lányokként, így hát mindenki rájuk akart hasonlítani. Vagy pedig ott volt Lindsay kisasszony is, aki az alkohol és drogfüggősége mögül a csontok látszódtak csak a képeken.

Szóval nem ócsárolni jöttem őket, de a lényeg akkor is az volt, hogy akkor is és ma is a tinimagazinok tele vannak a csont sovány, olykor már étkezési zavarokkal küzdő fiatal nők képeivel. Persze Őket olyan cikkek mellé ragasztják be, hogy hogyan étkezz helyesen, hogy így nézz ki. Hogyan mozogj helyesen, hogy úgy nézz ki. És temérdek önsanyargató diéta tipp, vagy mozgásvilág. Vagy a kedvenc részem, amit én is évekig szajkóztam, hogy a lapos has titka, ha csak azzal nem vagy megelégedve. Ha csak onnan akarsz fogyni, szóval értitek! Helyi zsírégetés nincs! Akkor ezt még én is elhittem. Mára tudom, hogy a helyi edzések a tónusozásra és formálásra valók, nem a zsírégetésre. Persze égeti a zsírt a mozgás, de hát na! Az egész testben. Valamint nézzük meg az utcán sétáló embereket mennyire különbözőek. Van aki vékony, kis filigrán alkat, sose mozgott egy percet se a kötelezőkön kívül, és mégis csodás homokóra alakú, vannak azok akik ránéznek egy fél szelet sütire, és megint egy centivel nagyobb a haskörfogatuk. Körülbelül én is ilyen lennék. 

Igen! Nem is olyan régen kezdtem komolyan bele merülni a témába. A tükörkép. Én eddig mindent rendben éreztem magamon, bár az is hosszú út volt, hogy megszeressem magam, sok-sok évig én magam is testképzavarral küzdöttem. De az majd egy másik poszt lesz. Szóval. Elfogadtam azt, hogy olyan alkattal áldott meg az ég ami nem éppen előnyös. Van a mellem ami a testemhez képest átlagos talán, nekem kicsit nagynak bizonyul, majd egy derekam ami előre felé csúcsosodik, alapvetően pedig vékony, és aztán jön egy nagy csípő, és elől bőrköpeny szerűen az alhasam. Amit nagyon de nagyon utálok. Szóval nagy nehezen megbarátkoztam vele. És most jött el az én időm, hogy tegyek is ellene. Eddig arra a pontra jutottam el, hogy ne éheztessem magam. Majd pedig arra a pontra, hogy a ló másik oldalára kerülésemet is leküzdjem. Van egy csodálatos mentor, akire rátaláltam, és az Ő segítségével sikerült elindulnom az úton ami annyira nem is nehéz, mint amennyire az elején látszik. Bár én még csak az első 6 héten vagyok túl, akkor is úgy látom magamon, hogy előbb kellett volna elkezdeni mindezt.

A változás szép és gyönyörű! Úgy érzem magam mint egy kis hernyó, ami most bábozódik be, és idővel szép pillangóként éled újra. 

És azért remélem, hogy Monroe is elismeri majd az új formám. De addig még hosszú utat kell bejárni! Legyen az rögös, vagy egyenes azt csak saját magunknak kell megtennünk! Ezt azért mindenki tisztázza magában, hogy a munka éri el egyedül a sikert, és sose késő elkezdeni!

Legközelebb az étkezési zavaraimmal fogom folytatni, és az ezzel kialakult betegségeimhez, valamint azok leküzdését fogom ecsetelni. Később pedig bele is csaphatunk a lecsóba! ^^

Csóközön

Megosztás a facebookon