Életem legmeghatározóbb időszaka!

17 éves voltam. Egyedül nekem nem volt még pasim az osztályból, és kezdett egyre jobban idegesíteni. Sokan azt híresztelték a hátam mögött, hogy biztosan leszbikus vagyok. 

Ennek véget kellett tennem, úgyhogy elkezdtem a pasivadász projektet, aminek a fejemben eltökélt első állomás a fogyókúra volt, és a koplalás. Szépen felépítettem mindent. A heti mozgás mennyiséget, hogy egy nap maximum mennyit ehetek. Minden egy hatalmas füzetben volt leírva. Aztán ebbe szép lassan bele kezdtem. Az iskolába gyümölcsöket vittem és teát. Csak otthon ettem értelmeset iskola után. Ez egy ideig óráig működött, de aztán amikor elcsábultam, akkor pedig jött a gond! Azonnal 2 kiló vissza!

Hosszú hónapokon keresztül ez így ment. Míg nem egy téli napon váratlan tragédia következett be, és elhunyt a példaképem, az Édesanyám. Egy világ omlott össze bennem, rám pedig a háztartás. Mind a mellett, hogy nem tudtam feldolgozni a tragédiát, és innentől kezdte konkrétan négy fiúnak kellett intéznem a mindennapjait, felvételire készültem ki is ment a fejemből a pasiprojekt. Lassan ismét sovány lettem. Halovány fénye lettem önmagamnak. Sokan csúfoltak, mert az alhasam itt ereszkedett meg nagyon csúnyán. Nem mertem tesióra előtt levetkőzni, mindig meg kellett várnom amíg kiürül az öltöző és utána mertem csak átvedleni.

Egyedül az osztályfőnökömnek tűnt fel mindez, mivel nagyimhoz időm nem volt bemenni, így ő neki lehetősége nem volt látni. Majd eljött az anyák napja, és utána a szülői értekezlet. Mivel Apámra nem számíthattam, így mamámat kértem meg, hogy jöjjön el Velem rá. Szörnyülködött azon amikor meglátott. Innentől kezdve minden hétvégén hozzá kellett bemennem, és ekkor tele pumpáltak vitaminokkal, de a folyamat nem állt meg. 

Ballagása után ismét 38 kilós voltam, és a lélek is csak hálni járt belém. Ekkor befektettek a kórházba, nehogy kiszáradjak infúziókat kaptam, és ismételten pszichológushoz vittek. 

Száz szónak is egy a vége elkúrt egy kamaszkorom volt. A nyár végére sikerült elérnem a 40 kilót. Onnantól kezdve pedig annyira féltek, hogy szurkálni kezdenek ismét, vagy hogy huzamosabb ideig kórházba kerülök, hogy átestem a ló túloldalára. 

Ettem akkor is, ha nem kellett. Ennek az eredménye lettem én. Amikor soknak éreztem magam, akkor koplaltam, majd ha soványnak, akkor ettem. Örömömben, bánatomban én ettem. 

Elértem azt a pontot, hogy nézzek ki bárhogyan is, és sose leszek magamnak szép. Talán egyszer majd megfelelek magamnak. És most elkezdtem egy új utat járni, aminek még csak az elejét taposom. És ezt szeretném bemutatni. A saját bőrömön keresztül. 

Hát ha felkészültetek az olykor majd sokkoló meztelen valóságra, akkor üdvözöltelek Titeket a fedélzeten!

Megosztás a facebookon